Megeszem a jólétet,

Elbújok mögétek,

Vagy magam mögé,

Elszomoritom a felhöket,

A tétlenséget szinlelöket,

És eldobom testem,

Messzebb,mint tudom,

Ahogy a látomások akarták,

Helyemet egy kövön elfoglalom,

A te világod felforgatom,

Vörös szövettel megfojtom

magam,s folytatom,

ha nem megy ,közben

csibék vér csicsegését

hallgatom ,a zörejt

fejemben hallanátok,

ha lenne fületek,

s nem csak nyakon ülő ülepek

lennének minden fatörzsön,

hova madarak úsznának,

éhezve szerelemre örökkön,

itt maradnék e Földön,

ha lenne értelme,

vagy megérintene.